2016/02/10

Bevándorlás az iszlám doktrínában és történelemben


A hidzsra a migráció általi dzsihád az iszlám doktrínában.
A hidzsra egy politikai taktika, amit Mohamed használt nem muszlim országok meghódítására.


Az elmúlt évben az iszlám országokból történő bevándorlás lett az európai kontinens évtizedek óta egyik legsúlyosabb problémája. Jelenleg is sokféle, különböző ember tart Európa felé a balkáni és a Földközi-tengeri útvonalakon keresztül, köztük olyanok is, akiknek az életét tönkretette az Iszlám Állam által indított dzsihád. Azonban a titkosszolgálatok jelentései alapján harcosok is vannak közöttük, akik ezt a dzsihádot akarják rászabadítani Európára. A migránsok messze legnagyobb csoportját a gazdasági bevándorlók képezik, akiket a jobb élet reménye motivál, amelyet az európai államok szociális ellátórendszere biztosít majd számukra. Az sem titok, hogy a bevándorlók legnagyobb része muszlim. Bár a bevándorlással kapcsolatos viták legtöbbje főleg az Európába történő muszlim bevándorlás gazdasági és biztonsági következményeivel foglalkozik, ennek a cikknek az a célja, hogy elemezze a politikai iszlám doktrínájának álláspontját a bevándorlással kapcsolatban. Ezen felül reflektálni fogunk az aktuális helyzetre, és arra hogy milyen tanulságokat lehet levonni a történelemből.

Dualizmus 

Az iszlám politikai doktrínában két ellentmondó megközelítése létezik a bevándorlásnak – ahogyan sok más dolognak is. Ez a fajta dualizmus lényeges része az iszlámnak, és a legjobban úgy érthető meg, ha összehasonlítjuk a Korán következő két versét:

[Korán 2:256]
„Nincs kényszer a vallásban!...”

[
Korán 9:29]„Harcoljatok azok ellen – azok között, akiknek az írás adatott –, akik nem hisznek Allahban és a Végső Napban és nem tekintik tilalmasnak azt, amit Allah és az ő küldötte megtiltott…”

Bár a versek üzenete ellentmondásosnak tűnhet, mindkettő annak a könyvnek a része, amelyet a muszlimok Allah pontos szavainak tartanak. Mindkettő érvényes, és a muszlimok választhatják egyiket vagy másikat a külső körülmények függvényében.



Hidzsra

A bevándorlás doktrínáját hasonló módon kezelik. Ezt különösképpen a szírában találhatjuk meg, Mohamed életrajzában. 622-ben Mohamed elhagyta Mekkát, és Medinába vándorolt, mert a mekkaiak úgy tartották, hogy ő a konfliktusok forrása, és nem akarták, hogy polgártársuk legyen többé. Ezt az eseményt hidzsrának hívják, és kulcsfontosságú az iszlám történelemben. A hidzsra nem csak az iszlám naptár kezdete, de ez jelöli a szakítást is a mekkai és a medinai Korán között, és a vallásos iszlám átalakulását politikai iszlámmá.

Mohamed tizenhárom éves prédikátori karrierje során Mekkában kb. 150 embert térített át az iszlámra. A Medinába való migráció után a dzsihád tíz éve alatt , Mohamed elterjesztette az iszlámot egész Arábiában. Az a tény, hogy az iszlám naptár Mohamed Medinába migrálásával kezdődik, és nem a születésével, halálával vagy az első Korán-kinyilatkoztatással, jelzi ennek az eseménynek a jelentőségét. 





Bevándorlás iszlám országokba

A hidzsra első koncepciója Mohamed Mekkából Medinába való migrációjából származik. Az iszlámban Mohamed minden muszlim számára az erkölcsös magaviselet tökéletes példája. Ezért, ha egy muszlim olyan helyen van, ahol nem tudja gyakorolni az ideológiáját, akkor azt kellene tennie, amit Mohamed is tett, és el kellene hagynia ezt a helyet. Olyan helyre kellene mennie, ahol a saría képezi a törvényes rendet, és ahol követheti az iszlám doktrína előírásait.

Az Iszlám Állam erre a rendre hivatkozik a propagandavideóiban. Emlékezteti az európai muszlimokat vallásos kötelezettségeikre, hogy távozzanak egy olyan helyre, ahol a saría az uralkodó törvény, és vegyenek részt a dzsihádban Allahért.


Dzsihád

A muszlim bevándorlás a káfirok (hitetlenek) által kormányzott országokba nem bírt különösebb jelentőséggel a múltban. Ellenkezőleg, a 9. századi iszlám hittudósok veszélyesnek tartották a nem iszlám országokban való tartózkodást, mivel ez gyengítheti a muszlimok hitét. A késő újkorig az iszlámot elsősorban fegyveres dzsiháddal terjesztették. 


Az iszlám sikeres terjeszkedését a következő, jól bevált minta folytonos ismétlésével biztosították: egy adott ország lakóit választás elé állították – vagy megtérnek az iszlámra, vagy harcolniuk kell. Ha a megtérés ajánlatát visszautasították, akkor az iszlám seregek meghódították az országot. Ha a muszlimok győztek a csatatéren, a leigázott férfiak közül sokakat megöltek, a nőket és a gyerekeket pedig foglyul ejtették mint hadizsákmányt, és eladták őket a rabszolgapiacon.

Akiket nem öltek meg vagy hajtottak el rabszolgának arra alávetett, ún. dimmi státuszt kényszerítettek. A dimmiként való élet annyira nehéz és megalázó volt, hogy a hitetlenek fokozatosan áttértek az iszlám hitre, és hétköznapi polgárokká váltak. Egyes régiókban ez a folymat évszázadokig tartott, tekintve, hogy a dimmik kitartóak voltak az iszlám hitre térés elutasításában. Végül ez a módszer sikeres volt, és muszlim vidkékekké alakította a keresztény Közel-Keletet, Észak-Afrikát és Kis-Ázsiát. Hasonló sorsra jutottak a buddhista területek a mai Afganisztánban, a hinduk Indiában és Pakisztánban, vagy a zoroasztriánus Irán. Ezeknek a területeknek a muszlim inváziója még könyörtelenebb volt, mivel a politikai iszlám doktrínájában a dimmi státuszt csak a keresztények és a zsidók kaphatják meg. 


Bevándorlás nem-iszlám országokba

A muszlimok nem jöttek nagy számban a káfirok nyugati országaiba a huszadik század második feléig. A fő motiváló tényezők gazdasági természetűek voltak. Sok nyugat-európai országban szokatlanul felpörgött az ipari termelés, és az európai munkerő elégtelen volt a munkaerőszükséglet kielégítésére. Abban az időben számos nyugati politikus úgy gondolta, hogy a muszlim országokból származó munkaerő majd Európában marad néhány évig, és miután kerestek egy kis pénzt, a muszlim munkások hazatérnek családjaikhoz a hazájukba. Azonban nem ez történt. Ellenkezőleg, a családok csatlakoztak a munkásokhoz, és véglegesen letelepedtek a befogadó országokban.

A nyugatra vándorló muszlimok nagy száma arra késztette az iszlám tudósokat, hogy újragondolják ezt a problémát. Egyetértettek abban, hogy ha megtiltanák a tömeges vándorlást, csak elidegenítenék a migránsokat. Ehelyett arra fókuszáltak, hogy egy vallásjogi keretet állítsanak fel annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a migránsoknak a muszlim identitásuk megtartását, egyszersmind hasznossá tegyék a vándorlásukat az iszlám számára. A keretmegegyezés öt fő pontot tartalmazott:

  • A muszlimok az iszlám nép, az umma részei, bárhol is éljenek.
  • A nem-iszlám országokban való élet nem kivánatos, de elfogadható, ha a migráns példás muszlimként él.
  • Minden migránsnak kötelessége a vallásos identitásának folyamatos erősítése, és a tartózkodás minden olyan dologtól, amely az iszlámmal ellentétes. Vallásos identitásuk erősítése érdekében mecseteket kell építeni, adományokat kell adni nekik, muszlim iskolákat, kulturális központokat és boltokat kell üzemeltetni.
  • Minden migránsnak elő kell mozdítania a muszlim közösség célkitűzéseit, mind vallási, mind politikai téren, és nem szabad különbséget tennie a kettő közt.
  • A muszlimoknak nyugaton terjeszteniük kell az iszlámot a hanyatló és spirituálisan kiüresedett nyugati társadalmakban.

E pontoknak az volt a céljuk, hogy a muszlimokat rákényszerítse arra, hogy fontosabbnak tartsák vallásos identitásukat, mint a nemzeti hovatartozást, hogy szegregálják őket a többségi társadalomtól, és hogy az iszlám terjesztésének ügynökeivé tegyék őket a világban. A legfontosabb elvárás az volt, hogy elkülönülve éljenek a káfiroktól, és ne kössenek barátságokat a káfir társadalmakban. A muszlimokkal való barátkozást és a nem-muszlimoktól való szegregációt úgy mondjak al-Walaa wa al-Baraa. Ez az arab kifejezés a Koránból ered, és úgy is fordítható, hogy „hűség és eltaszítás”.
 

[Korán 58:22]„Nem találsz olyan népet, amely – ha hisz Allahban és a Végső Napban – szeretettel viseltetne olyanok iránt, akik szembeszegülnek Allahhal és a küldöttével, még akkor sem, ha azok atyáik, fiaik, fivéreik vagy a nemzetségük tagjai lennének.”

Ezek a gondolatok nem csak pusztán elméleti síkon maradtak meg az iszlám tudósoknál, hanem valóban sok nyugati muszlim életében gyökeret eresztettek. Sok tényező játszott közre ebben. A legfontosabb az a tény, hogy a bevándorlók magukkal hozták az iszlám doktrína hagyományos értékeit. Befogadó országokban zárt közösségekbe tömörültek a hittársaikkal, és tovább erősítették ezeket az értékeket. Az eredeti bevándorlók gyermekeinek és unokáinak vallásos elhivatottságát megerősítette a tény, hogy egyre nehezebb volt sikert elérni a munkaerőpiacon.

A másik fontos tényező az volt, hogy a nyugati politikusok a multikulturalizmust nevezték meg hivatalos ideológiájuknak, amely azt jelentette, hogy feladták a közös értékek előmozdítását az országaikban. A multikulturalizmus egyik kulcsfontosságú alapvetése az, hogy egyik kultúra sem tekinthető értékesebbnek, mint a másik. Ez megnyitotta a lehetőséget egyes nagyon radikális gondolatok terjedése előtt, amelyek nem egyeztethetők össze az alkotmánnyal, a jogrenddel és az alapvető európai értékekkel. A terjesztőik jórészt érinthetetlennek tartják magukat, mivel az ő véleményük megtámadását akár xenofóbiának vagy gyűlöletkeltő megnyilvánulásnak lehet értelmezni.

Mindazonáltal a CSPI főleg az iszlám politikai doktrína elsődleges forrásainak tanulmányozására fókuszál, vagyis Allah és Mohamed doktrínájára, amelyet a Koránban, a szírában és a hadíszban találunk meg. Ezek az iszlám igazi forrásai. Azok az iszlám tudósok, akiknek a következtetéseit az előző szakaszban tekintettük át, szintén Mohamedre hivatkoztak, hiszen ő volt az, aki a bevándorlást az iszlám terjesztésének eszközeként használta. 


Mohamed mint tökéletes példa

Amikor Mohamed Medinába ment, a lakosság fele pogány arab volt, a másik felét három zsidó törzs alkotta. Mohamed egy olyan helyre érkezett, ahol az iszlámnak nagyon kis támogatottsága volt. Azt állította, hogy a zsidók szándékosan megrontották és eltitkolták Isten kinyilatkoztatásait, amelyeket a korábbi prófétákon keresztül kaptak meg. Ezért nem meglepő az, hogy a medinai zsidók távolságtartóak voltak vele, és nem volt valami népszerű a köreikben. Mohamed zsidógyűlölete, ahogy a Korán is bemutatja, ezekből az időkből származik.

Mindenesetre Mohamed nagyon leleményes volt, és kihozta a helyzetből a maximumot. Kihasználta a zsidó törzsek közötti vitákat. Ahányszor Mohamed és követői megtámadtak egy törzset, a többi törzs zsidói nem segítettek nekik. Ezt a taktikát alkalmazva Mohamed képes volt meghódítani két zsidó törzset, akiknek a tagjait száműzte, tulajdonukat pedig elkobozta. Amikor Mohamed megtámadta a harmadik törzset, a Banu Qurayzát, senki nem volt Medinában, aki segíteni tudott volna az ostromlott zsidókon. Végül megadták magukat, Mohamed kegyelmére bízva magukat. A büntetésük nem száműzetés volt, ahogy a két korábbi törzs esetében, hanem halál. Mohamed és felesége Aisha ekkor végignézték, ahogy a követők mintegy nyolcszáz zsidó férfit fejeztek le a törzsből.

Ilyen módon Mohamed meghódította Medinát, és ez lett hatalmának alapja. Nyolc év múlva Mekkát is elfoglalta. Élete végén az iszlám uralta Arábiát. A hitetlenek városába való bevándorlás Mohamed esetében a politikai hatalomhoz vezető út első lépését jelentette. Mohamed nem csak a muszlim hittudósok számára inspiráció, hanem kötelező érvényű erkölcsi példakép minden muszlim számára. Ezt a témát a Korán több mint kilencvenszer ismétli el.

[Korán 33:21]„Allah küldöttében pedig szép példaképetek van – annak, aki reményét Allahba és a Végső Napba vetette és gyakorta megemlékezik Allahról.”

[Korán 4:59]„Ti hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek, és azoknak, akik jogosultak közületek a parancsolásra!”

A Korán sokszor hangsúlyozza, hogy azok, akik Mohameddel emigráltak a nem-muszlim társadalmakba, és uralkodtak fölöttük az iszlám érdekében, tökéletes példaképek a muszlimok számára, és Allah szereti őket.

[
Korán 2:218]„Akik hisznek és elvégzik a hidzsrát, és harcba szállnak Allah útján, azok reménykedhetnek Allah könyörületében. Allah megbocsátó és könyörületes.”

Az iszlám háza és a háború háza

Az iszlám politikai doktrína a világot dar al-iszlámra (az iszlám háza), és dar al-harbra (a háború háza) osztja fel. Az első kategória az iszlám és a saría törvény által uralt országokat foglalja magába. A második kategória – a háború háza – a káfir országokat jelenti. A politikai iszlám végső célja, hogy a háború házát beintegrálja az iszlám házába. Ezt a célt Mohamed tűzte ki.

[
Sahih Muslim, 1.kt. 31.]„Bizony, azok akik hittek és azok akik vándoroltak és harcoltak Allah ügyéért – ők számítanak Allah irgalmára. És Allah megbocsátó és irgalmas.”

Ez a koncepció feloldja a két különböző, akár ellentmondó megközelítés közötti feszültséget az iszlám bevándorlást illetően. Ha az iszlámot gyakorlók úgy érzik, nem tudják alkalmazni az iszlám ideológiát ott ahol élnek, akkor használhatják az első megközelítést, és vándorolhatnak az iszlám házába (az iszlám földjére). Ha már a háború házában (a háború földjén) élnek, vagy a káfir országokba akarnak utazni, akkor a második megközelítést kell alkalmazniuk, és az umma és az iszlám érdekében felhasználni a migrációjukat. 


Taktika

Azok, akik a második változatot választják, Mohamed medinai példáját kell követniük, és fokozatosan gyöngíteni a káfir társadalom pozícióit. A dzsihádot kell vívniuk, minden eszközzel: beszéddel, írással vagy karddal (a helyzettől függően), és bíztatni másokat a saría törvény követésére.

Az első migránsok nincsenek könnyű helyzetben. Amíg az iszlámnak nem lesz jelentős befolyása a befogadó társadalomra, néha szükséges, hogy a muszlim bevándorlók részt vegyenek olyan tevékenységekben, amit a saría megtilt. Ezt lehetővé teszi a „darura” iszlám koncepciója. A darura azt jelenti, hogy a muszlim megteheti azt, ami általában tilos, és elkerülheti annak végrehajtását, ami elő van írva, hogyha a körülmények ezt diktálják. A kitman, tawriya, muruna és taqiyya koncepciói (ezekre néha „szent megtévesztésként” is hivatkoznak), hasonló módszerek. Lehetővé teszik a muszlim számára, hogy hazudjon, féligazságokat mondjon, ne mondja el a teljes igazságot, vagy elrejtse valódi szándékát abban az esetben, ha az iszlám érdekében teszik. Ezek a módszerek azonban ideiglenesek. A végső cél az, hogy létrehozzák az iszlám kormányzást, bevezessék a saría jogot, hogy ilyen módszerekre már ne legyen szükség. Addig is a muszlimok Mohamed tanácsát követhetik:
 

[Sahih Bukhari hadísz 4. kötet, 52. könyv, 268.]„Allah apostola azt mondta: ‘A háború megtévesztés’.”

Következtetés

A 19. század ipari forradalma, és a nyugati civilizáció technikai újításai a 20. században megakadályozták az iszlám hagyományos terjesztését, fegyveres dzsiháddal, a káfir lakosság rabszolgasorba vetésével, és a lakosság maradékára a dimmi státusz kiterjesztésével. Azonban a politikai iszlám egy gyakorlatias eszköz. Ezzel a kihívással szembesülve, a modern iszlám tudósok megtalálták a módját hogy a hittársaik Európába irájnyuló gazdasági migrációját felhasználják. Mohamed élete, száműzetése Medinába, és a város lakóinak akaratuk ellenére való fokozatos alávetése volt az, ami inspirálta őket.

Hiba volna azt feltételezni, hogy a múltban vagy most, minden gazdasági bevándorló aktív dzsihadista lenne. Sajnos nincsenek megbízható statisztikák, talán a téma természete miatt. Azonban vannak más statisztikák, amelyek rendelkezésre állnak. Az észak-afrikai és a közel-keleti muszlimok 74%-a szeretné, ha az ország jogrendje a saría lenne, és csak a felük gondolja úgy, hogy ezt a jogrendet csak a muszlimokra kellene alkalmazni. Lehetséges, hogy csak néhány jól képzett dzsihadista van a bevándorlók ezrei között. Mindazonáltal feltételezhetjük, hogy a bevándorlók demográfiai összetétele legalább közelítőleg megfelel a hazájukban élő lakosság összetételének. Ha ez a helyzet, akkor körülbelül az Európába érkező muszlim bevándorlók háromnegyede tartja a saría törvénykezést alkalmasnak arra, hogy hivatalos jogrenddé váljon. Azonban a saría törvény, ahogy itt leírjuk, ellentétes az Európai országok törvényeivel és alkotmányosságával.

A történelem és az iszlám doktrína tanulmányozása nagyon értékes betekintést nyújt. Az iszlámot nem csak profi terroristák terjesztik, akik a nyugati kormányokat erőszakos cselekményeikkel arra kényszerítik, hogy sok engedményt tegyenek nekik, legfőképpen a szólásszabadság területén. Létfontosságú szerepe van az iszlám propagálásában azoknak a muszlimoknak, akik az iszlám politikai doktrínát egyenlő fontosságúnak tekintik a vallási doktrínával. Feltételezhetjük, hogy az európai kormányok továbbra is behódolnak az iszlám politikai követeléseinek a multikulturalizmus nevében. Ha valóban ez a helyzet, akkor muszlimok százezreinek bevándorlása csak felgyorsítja a most is zajló folyamatot. Ez a folyamat magában foglalja a nyugati szekuláris értékek hanyatlását, mint például a szólásszabadság és a nők jogai. Ezeket elnyomja az iszlám erőszakos politikai ideológiája.



Források:

Pew Research Center. The World’s Muslims: Religion, Politics and Society.
http://www.pewforum.org/2013/04/30/the-worlds-muslims-religion-politics-society-overview/

Andrew Bostom. The Legacy of Jihad. Jihad Conquests and the Imposition of Dhimmitude – A Survey.

The Middle East Quarterly. Should Muslims Integrate into the West?
 http://www.meforum.org/1761/should-muslims-integrate-into-the-west

Sam Solomon, Elias Al Maqdisi. Modern Day Trojan Horse: The Islamic Doctrine of Immigration.

Daniel Pipes. Taqiyya and Kitman: The Role of Deception in Islamic Terrorism
http://www.danielpipes.org/comments/25320


Az egyik legfontosabb elsődleges forrás a politikai iszlám doktrínája, amely megtalálható a Koránban, a szírában, és a hadíszban (a Sahih Bukhari és a Sahih Muslim hadíszt használtuk, amiket a legmegbízhatóbb forrásokként tartanak számon).

Ha szeretne tanulni Mohamed életével kapcsolatos általános tényekről, ahogyan az iszlám doktrínája leírja őket, akkor ajánljuk Önnek a Szíra című könyvet, Dr. Bill Warner tollából.



2016/01/11

Nők helyzete az iszlámban

(részlet Sharía törvény nem muszlimoknak című könyvből 2015)


A NŐK 3. fejezet


Az iszlám tudósai a következőket állítják:


• Az iszlám családokban a nőket illetően a saría törvénye a követendő jogrend.

• Az iszlám az első civilizáció, amely gondoskodott a nők jogairól, és biztosította azokat.
• Mohamed tökéletes példát mutatott a világnak azzal, ahogyan az iszlám a nőket védi.
• A muszlim nők nagyra becsültek, és mint egy kincset, óvni kell őket a káfir világ bűneitől.
• A muszlim nők jogai Allahtól származnak.

A saría szerint: a saría törvénye különböző jogszabályokat tartalmaz különböző 
embercsoportok számára. A nők csoportja egy ilyen különleges kategória.




A FELSÉGVERÉS


Az iszlám nagyszerű látásmódja a nőkről a Korán egy versszakából vált ismertté:


[Korán 4:34] Allah a férfiakat felsőbbrendűnek teremtette a nőknél, 
mivel a férfiak a vagyonukat a nőkre költik, és támogatják a
nőket. Ezért az erényes nő szófogadó, és őrzi a mások számára
láthatatlan részeit, mint ahogy Allah vigyáz azokra. A lázadónak
tűnő nőket először intsétek meg, majd küldjétek őket külön ágyba,
végül verjétek meg őket. Ha ezek után engedelmessé válnak,
akkor ne tegyetek mást; Allah bizony magasztos és nagyszerű!

A SARÍA: AZ ENGEDETLEN FELESÉGGEL VALÓ BÁNÁSMÓD


[m10.12] Ha a férj észreveszi feleségén az engedetlenség jeleit, akár a szavak szintjén: amikor a nő barátságtalan választ ad olyan helyzetekben, amikor udvarias szokott lenni, vagy amikor a férfi ágyba invitálja, amit a feleség a szokásos viselkedésétől eltérően visszautasít; akár a cselekedetek szintjén: amikor a feleség idegenkedik tőle, holott előtte kedves és vidám volt; akkor először szóban kell figyelmeztetnie az asszonyt, mielőtt tartózkodna tőle vagy megverné, mivel lehet, hogy a feleségnek van mentsége.


   A figyelmeztetés például lehet a következő „Féld Allahot az engem illető jogok miatt!”, vagy el lehet magyarázni, hogy az engedetlenség érvényteleníti a férj kötelességeit: megvonhatja asszonyától támogatását, valamint nem köteles előnyben részesíteni a többi feleséggel szemben. Vagy akár közölni lehet vele, hogy a férjnek való engedelmesség vallási kötelezettség.


   Ha a feleség engedetlen, a férj tartózkodhat az együtt alvástól (közösüléstől), és visszautasíthatja a beszélgetést, továbbá megütheti a feleségét, de csak olyan módon, hogy ne okozzon kárt, vagyis nem okozhat zúzódást, nem törhet csontot, nem sebezheti meg és nem okozhat vérzést. A másik arcul csapása törvényellenes. Az asszonyt meg lehet verni, ha egyszer vagy többször volt engedetlen, habár némely enyhébb vélemény szerint, csak akkor lehet megütni, ha az asszony ismételten engedetlen.



[Iszhák969] Mohamed azt is mondta az embereknek, hogy a férfinak jogai vannak a feleségével szemben, és a nőnek is a férjével szemben. A feleség soha ne kövessen el házasságtörést vagy viselkedjen kihívóan másokkal. Ha mégis így cselekszik, tegyék őt külön helyiségbe, és enyhén verjék meg. Ha tartózkodik a tiltott dolgoktól, akkor joga van ételhez és ruhához. A férfiak némiképp rendelkezhetnek a nők felett, mert a nők a férfiak foglyai, és nem urai önmaguknak.


[Abu Dáúd 11, 2141] Mohamed azt mondta: „a férfit nem lehet kérdőre vonni, hogy miért veri a feleségét.”


[Bukhári 7,62,132] A próféta ezt mondta: „Egyikőtök se korbácsolja meg a feleségét, ahogy megkorbácsolna egy rabszolgát, hogy aztán a nap végén szexuálisan közösüljön vele. A pokolra jutottak többsége nő (lesz majd).”


TANÍTÁS A NŐKRŐL


A saría törvényei alapján a nők több szempontból sem teljes értékűek:


[o22.1] Az iszlám bíróvá válás elengedhetetlen feltétele:

(a) ha valaki szabad férfi [...]

[o4.9] Egy nő halálakor vagy sérülésekor fizetendő kártérítés feleannyi, mint

egy férfi után fizetendő jóvátétel.

[Bukhári 3,48,826] Mohamed azt kérdezte: „Igaz-e, hogy egy női

szemtanú tanúvallomása feleannyit ér, mint egy férfié?” A nő azt
válaszolta: „Igen.” Mire Mohamed azt mondta: „Ez azért van, mert a női tudat fogyatékos.”

[l10.3] Az általános részesedést úgy kell felosztani, hogy a férfi mindig két nő 
részét kapja.

[Korán 4:11] Gyermekeitekre vonatkozóan Allah ekképpen rendelkezik: A fiúgyermeket az örökség elosztásakor annyi illeti meg, mint amennyi két leánygyermek része. [...]


A következő hadísz szerint a tevék, a rabszolgák és a nők egyenértékűek.


[Abu Dáúd 11, 2155] Mohamed azt mondta: Ha valamelyikőtök feleségül vesz egy nőt, vagy vesz egy rabszolgát, mondja ezt: „Ó, Allah, add meg nekem a benne lévő jót és az ő természetében lévő jót, melyet te teremtettél; menedéket veszek benned az asszony gonoszsága és rossz hajlamai elől, melyet te teremtettél.” Ha valaki tevét vásárol, ragadja meg a teve púpjának tetejét, és mondja ugyanezt.


A nők intelligencia és vallás tekintetében alacsonyabb rendűek a férfiaknál.


[Bukhári 1,6,30] Mohamed, miközben imádkozni ment, elhaladt egy csoport nő mellett, és azt mondta: „Hölgyek, adjatok alamizsnát és adományozzatok pénzt a szerencsétleneknek, mert szemtanúja voltam annak, hogy a pokolban a legtöbb ember nő.”

Mire ezt kérdezték: „Miért van ez így?”
Mohamed így válaszolt: „Túl sokat esküdöztök, és nem mutattok hálát a férjeitek felé. Soha nem találkoztam olyanokkal, akikből annyira hiányzott volna az intelligencia vagy vallásilag annyira tudatlanok lennének, mint a nők. Sokan közületek félrevezetik az óvatos és intelligens férfiakat.”
A nők erre azt felelték: „Pontosan miért is hiányzik belőlünk az értelem vagy a hit?”
Mohamed azt mondta: „Igaz-e az, hogy egy férfi tanúskodása két nő tanúskodásával ér fel?”
Miután a nők megerősítették igazát, Mohamed azt mondta: „Ez bizonyítja, hogy a nők nem értelmesek. Igaz-e az, hogy a nők nem imádkozhatnak és böjtölhetnek a mensturációs ciklus alatt?”
A nők azt felelték, hogy ez szintén igaz.
Ezután Mohamed azt mondta: „Ez bizonyítja, hogy a nők nem eléggé vallásosak.”

A nők tanúvallomása fele annyit ér, mint egy férfié.


[Korán 2:282] Ti hívők! Ha adósságról köttök szerződést egy

meghatározott időre, írjátok le azt! Készítsen írást arról egy írnok
jelenlétetekben úgy, ahogy a méltányosság megköveteli! Nem
vonakodhat egy írnok sem, hogy írást készítsen, úgy, ahogyan azt
Allah megtanította neki! Írnia kell! Az diktáljon, akit az adósság
terhel, és óvakodjon Allahtól, az ő Urától, s ne próbáljon lefaragni
semmit sem az összegből! Ha az adós korlátozott a megértésben,
vagy gyámoltalan, vagy nem képes diktálni, gyámja (wali)
diktáljon igazságosan. Felnőtt férfijaitok közül két tanút kérjetek
föl tanúságtételre! Ha nem lenne két férfi, akkor legyen egy férfi
és két nő, olyanok, akiket alkalmasnak találtok tanúnak. Így ha
valamelyik nő hibát vét, a másik helyesbítheti azt. [...]

NŐI NEMISZERV-CSONKÍTÁS ÉS NŐI KÖRÜLMETÉLÉS





Sajnos a körülmetélés kifejezést egyformán használják mind a férfiak fitymájának, mind a nők csiklójának eltávolítására. Pedig ezek nem összehasonlíthatóak.


[Bukhári 7,72,779] Mohamed azt mondta: „Ötféle gyakorlat jellemezte az ősi prófétákat: a körülmetélés, az ágyéki szőr borotválása, a bajusz rövidre nyírása, a köröm vágása és a hónalj szőrtelenítése.”


A következő hadísz utal a női nemi szervek körülmetélésére. Azt feltételezi, hogy mind a férfi, mind a nő körül van metélve.


[Muszlim 003,0684] [...] Abu Musza ezután azt mondta:

„Mikor kötelező a fürdés?” Aisa így válaszolt: „A megfelelő
embert kérdezed. Mohamed azt mondta, hogy akkor kötelező
fürödni, miután a férfi magáévá tette a nőt, és a körülmetélt
nemi szervek érintkeztek.”

A körülmetélés része a saría törvénynek. Itt egy félrevezető fordítás:

[e4.3] A körülmetélés kötelező mind a férfiak, mind pedig a nők számára. Férfiak esetében ez a fityma eltávolítása a péniszről, nők esetében pedig a csiklót borító bőrredő eltávolítását jelenti (nem magát a csiklót, mint ahogy néhányan tévesen állítják).

Mindazonáltal az arab szöveg valójában így szól:

[e4.3] A körülmetélés kötelező (mind a férfiak, mind nők számára) úgy, hogy a férfiaknak levágják a pénisz makkját borító bőrt, a női körülmetélés során pedig kivágják a csiklót (ez az úgynevezett hufád).

   Ezek a félrevezető fordítások elfedik a saría törvény valódi arcát. Az ilyen megtévesztéseket takíjjának nevezik, ami nem más, mint a szentesített csalás egyik formája.

   A badri csatából fennmaradt egy hivatkozás a csikló eltávolításának szokásáról.

[I564] Hamza azt mondta: „Gyere ide, te nőket körülmetélő fia!” A fiú anyja Umm Anmar volt, egy azok közül, aki a lányokat metélte körül Mekkában. Ezután Hamza lesújtott rá, és megölte.


[O12.0] A PARÁZNÁLKODÁS BÜNTETÉSE: MEGKÖVEZÉS





[o12.6] Ha a büntetés megkövezés, akkor meg kell kövezni a bűnösöket függetlenül az időjárástól vagy betegségtől. A terhes nőket nem lehet megkövezni a szülésig, illetve amíg a gyerek gondozásra szorul.


[Muszlim 017, 4206] ... Mohamedhez odament egy nő, és így szólt: „Allah hírvivője, házasságtörést követtem el”, [...] Amikor megszülte gyermekét, odament a bepólyált gyermekkel és így szólt: „Itt a gyermek, akinek életet adtam.” Mohamed azt válaszolta: „Menj és szoptasd, amíg el nem választódik.” Az elválasztás után a nő ismét Mohamedhez ment gyermekével, aki egy darab kenyeret tartott a kezében. A nő így szólt: „Allah apostola, itt van a gyermek, akit elválasztottam, és most már rendes ételt eszik.” Mohamed egy másik muszlimra bízta a gyereket, és kihirdette a büntetést. Ezután a nőt egy mellig érő árokba temették, és Mohamed parancsára halálra kövezték.


BECSÜLETGYILKOSSÁG


A saría tanai nem szólnak közvetlenül a becsületgyilkosságról. A saría kijelenti, hogy a nő kevesebbet ér a férfinál, és engedélyezi a férfinak, hogy veréssel érvényesítse jogát, de a becsületgyilkosságnak nem ad jogi státust. Azonban nincs büntetés egy házasságtörő megöléséért:


[o5.4] Nincs bűnhődés olyasvalaki megöléséért, aki elhagyja az iszlámot, útonálló vagy házasságtörésért elítélték.


[e12.8] ... érdemtelenek (akiket meg lehet ölni) azok, akiket... házasságtörésért elítéltek...






   Ezek alapján úgy tűnhet, hogy a férfiakra és nőkre azonos büntetés vonatkozik, mindazonáltal a férfiak számára több törvényes mód van a közösülésre, míg a nők számára ez kizárólag a férjükre korlátozódik. Ezért a nőket sokkal nagyobb valószínűséggel ölik meg.
   A férfi uralkodik a nő felett, azonban a közösségben való helyzete azon múlik, hogy az asszonyai hogyan viselkednek. A szent féltékenységet gírának hívják, ez az érzés még Allahban is jelen van. A gíra önbecsülést is jelent, és ez a becsületgyilkosságok alapja. Mint ahogy az a következő hadíszban is látható, Szaíd fenyegetése, hogy megöl egy férfit a feleségével együtt, nemhogy elítélendő, hanem inkább támogatandó. Egy muszlim által a gírájának védelmében alkalmazott erőszak teljes mértékben összhangban áll az iszlámmal.

[Bukhári 8,82,829; Bukhári 9,93,512] Szaíd bin Ubada azt mondta: „Ha meglátnék egy férfit a feleségemmel, lesújtanék rá kardom lapjával.” Amikor ezt Mohamed meghallotta, így szólt: „Emberek, ti megdöbbentek Szaíd gíráján (önbecsülésén). Azonban Allah segítségével nekem több gírám van, mint neki, és Allahnak még nálam is több van, és Allah a gírája miatt tette törvénytelenné a nyíltan vagy titokban elkövetett szégyentelen tetteket és bűnöket.” […]


A legtöbb becsületgyilkosság az iszlám társadalmakban történik.


Bővebb információkat a saría és saría törvényekről a Saría törvány nem muszlimoknak c. könyvben olvashat.